Marina Kazankova felesleges szerepvállalása.

Kb. 1 hónapja láttam az amerikai Highly Suspect alternative rock-ot játszó csapat “friss” videóját a “Lydia”-t, amit gyakorlatilag vágás nélkül vettek fel. Ez ma már nem  akkora mutatvány, -A 90-es években nagyon is az volt.- hogy külön említést tegyünk róla, viszont arról már illik beszélgetni, hogy mindezt a víz alatt tették Marina Kazankova búvár világbajnok, szabadtüdőző segítségével. Itt jegyezném meg, hogy szerintem feleslegesen.

Bevallom őszintén, hogy amíg nem olvastam a PS posztját, addig a percig gőzöm sem volt a háttértörténetről. Pontosítok. Arról nem volt fogalmam, hogy ki ez a lány és, hogy mit keres ott. Így viszont, hogy most már van, bátran kijelenthetem, hogy az operatőri munka és a rendezés is, khm, khm… , ráadásul teljesen indokolatlanná teszi az egész projekt egy szabadtüdős szerződtetését. Mondom ezt azért, mert Kazankova arcáról legalább 6-szor levették a kamerát, pont annyi időre, hogy akár levegőt is adhattak volna neki. Én személy szerint sajnálom, hogy így elbénázták, mert amúgy ez egy tök jó ötlet volt. Csak hát a kivitelezés ugye…


Itt álljon egy jó példa a kifogástalan “hosszú snittes” alkalmazás bemutatására. Az operatőr és a rendező is remek munkát végeztek. Nem rajtuk múlt, hogy nem lett tökéletes a végeredmény. Metric-ék színészi játéka -olyan Csányi Sándorosan túljátszott- szerintem kicsit ront az összképen.

 

Az ínyenceknek viszont egyértelműen az “Ember gyermeke” egyik legjobb long take jelenetét ajánlanám több, mint 6 percben.

Köszönöm, hogy erre jártatok!

Jernej Skrt

Néhány fotós szerint csak a kép számít, az odavezető “út”, nem! Ezzel nagyon nem értek egyet, hiszen a körülmények igen komoly mértékben befolyásolják a végeredményt. Kifejthetném bővebben, hogy tulajdonképpen mi az összefüggés, de most inkább foglalkozzunk kicsit az itt látható videóval.
Jernej Skrt sorozata kicsit nehezen indul, -itt nem a sebességre gondolok- de garantálom, hogy a végére érve biztosan elégedettek leszünk. Az esetleges kompozíciós kifogásainkra azonnali választ kapunk, ugyanis a szerző minden bizonnyal azért hagyta meg az állandó keretet, hogy tudassa velünk a mozgástér hiányát, a fotós állandó korlátait.