Ha lenne egy spéci Deloreanem és egy 64 gb-os Sandisk kártyám, az első utam biztosan a 70-es évek Amerikájába vezetne. Hát ennyit a felvezetésről. Íme néhány életkép a zárónapról.
“14. NEMZETKÖZI AMERIKAI AUTÓ FESZTIVÁL” bejegyzéshez ozzászólás
Szeretem az amerikai autókat. Ha nagy leszek, veszek is egy Mustangot, régi álmom. Meg szeretem a képeidet is. A dokumentarista stílusodba ott van mindig valami plusz, ami egy nagy löketet ad a fotónak. Mind nagyon tetszik, de a félkarú, és a tűzoltós a legjobban!
Szia!
A péntek és a szombat nagyon erős, sokan vannak, emiatt aztán meglehetősen nehéz olyan felvételeket készíteni, amibe nem lépnek bele innen-onnan. Persze annak is van egy hangulata, mármint a sokadalomnak. Na mindegy, én szeretem a vasárnapot ezen a rendezvényen.
Szeretem az amerikai autókat. Ha nagy leszek, veszek is egy Mustangot, régi álmom. Meg szeretem a képeidet is. A dokumentarista stílusodba ott van mindig valami plusz, ami egy nagy löketet ad a fotónak. Mind nagyon tetszik, de a félkarú, és a tűzoltós a legjobban!
Nem panaszkodhatok az oldalletöltések miatt, viszont ha véleményalkotásról van szó, rád mindig lehet számítani Tamás.
Ezt (is) köszönöm!
Nekem van 64 gigás kártyám,ha megszerzed hozzá azt a spéci kocsit,szívesen veled tartanék. Tényleg jók a képek!
🙂 Szerintem arra az útra sokan licitálnának. Köszönöm Tina!
Szia! Miért nincsenek nagytotálok az eseményről? Kevesen voltak és nem akartad kellemetlen helyzetbe hozni a rendezőséget? 😉
Szia!
A péntek és a szombat nagyon erős, sokan vannak, emiatt aztán meglehetősen nehéz olyan felvételeket készíteni, amibe nem lépnek bele innen-onnan. Persze annak is van egy hangulata, mármint a sokadalomnak. Na mindegy, én szeretem a vasárnapot ezen a rendezvényen.