A Leica sötét oldala avagy egy magánvélemény szilárd tényekre alapozva.

“Kicsit zavar, hogy a Leica diszkriminál, hiszen egyik oldalon védi a presztízsét, a másikon meg rombolja. Talán már említettem, hogy letolta a nadrágot az egyik Leicám, amit 100.000 azaz százezer forintért megcsinált az anyacég 6 hónap garival, aztán eltelt az a 6 hónap és ismét előjött ugyanaz a probléma. Sosem találnád ki, hogy mennyiért javították volna…”

A fényképezőgépek királynője, a fényképezőgépek Rolls Royce-a, a világ legjobb fényképezőgépe. Vajon milyen csillámport használnak a németek, mi kell ahhoz, hogy ezek a mondatok elhagyják egy épeszű ember száját?

A válasz egyszerű:  Egyetlen kifogástalanul megmunkált és megbízhatóan működő precíz technika (M6), továbbá, egy páratlan rajztudással rendelkező objektívpark. Ennyi. Na jó, egy kicsivel több, mert a receptkönyvben biztosan megemlítenék a Fuji Velvia, a Kodachrome és a T-max szerepét is. Igen ám, de az az egy nem viheti a vállán az egész kollekciót, az az egy fecske nem csinálhat örökké tartó nyarat. Pedig de, csinál, és nagyon úgy fest, hogy örökké fog tartani. Én megértem azokat a laikus fotósokat, akik még hipnózisban vannak zárt ajtók mögött és talán úgy néznek a nehézkesen megszerzett Leica valahányra, mint Gollam a gyűrűre, de ennek a posztnak nem is az a feladata, hogy felébressze őket ebből az állapotból, majd az idő megoldja valahogyan, vagy nem.

Milyen érdekes, amikor még én is ködösen láttam, tapasztalat nélkül, azt hangoztattam, hogy a Canon a bmw, a Nikon meg a merci. A Leica természetesen minimum a Bentley szintjén mozog. Aztán jött az első a második, harmadik és a negyedik Leica is, aztán az ötödik után megfogadtam, hogy itt a vége. Tudatosult bennem, hogy ezek a kamerák szépen megtervezett, túlárazott tárgyak, melyek nem adnak többet, egy Canon F-1-nél. Ugyanakkor viszont van hozzá valami megmagyarázhatatlan kötődése az embernek, minek hatására tényleg képesek vagyunk elhinni, hogy a fényképezőgépek csúcsa lapul a zsákunkban.

A mai napig megvan a C1-es kompakt, volt R-3, R-4, aztán egy R-6. Két hónapon keresztül élveztem egy M6 társaságát -na, az igen- és tulajdonosa voltam egy R-9-nek kb. negyed évig. Úgy voltam vele, hogy előbb-utóbb kijönnek majd egy drága, de megfizethető digitális vázzal és ekkor jön el az én időm, kihasználhatom végre a fasza kis objektíveket. Akkor még nem sejtettem, hogy ez sosem fog bekövetkezni…

leicashopEgy befulladt próbálkozás, pedig jó ötletnek tűnt. Egy ilyen modul jelenlegi ára közel 1.000.000 ft.   (forrás: Leicashop)

A Leica ugyan dolgozott a digitális ügyön, de ha az ember veszi a fáradságot, hogy körbenézzen a piacon, hamar ráébred arra, hogy képminőségben -szerintem ennél nincs fontosabb- sem képes felvenni a versenyt a piacot uraló konkurenciával. A Canon a Nikon a Sony, mind-mind jobb jelenleg és a helyzetet még tovább rontja az amúgy méregdrága, de megbízhatatlan konstrukció.

leica_problem_2                                                                                                                      Forrás: MLZphoto
Azért ez nem semmi! Alsó hangon is egy közel két millás szett, lehet, hogy hazavág egy megismételhetetlen nyaralást.

A valóság az, hogy ez a Leica Chuck Norris-nál volt és Ő olyan erősen exponált, hogy azonnal ketté tört a szenzor.

leica_problem                                                                                                                      Forrás: MLZphoto

A kedvencem.

leica_problem_3                                                                                                                       Forrás: MLZphoto

 Elképzelni sem tudom, mi kell még ahhoz, hogy a fotósok egy része megvilágosodjon és beismerje, -főleg önmagának- nem a legjobbat kapta a pénzéért, azt amiről a legendák szólnak. Szegény Hasselblad, nekik nem sikerült az élet, ők egy pillanat alatt kimasíroztak a piacról, ami még nem lenne nagy gond, de az már igen, hogy a fél fotósvilág röhögve mutogatott utánuk.

hasselblad-lunarHoltbiztos, hogy mindenki jobban járt volna, ha ez a gyönyörűség a rajztáblán marad. És most tessenek megkapaszkodni. Kitben nálunk is megvásárolható csekély 2 millás áron. Azannyát!

Tízmillió fityingben lefogadnám, hogy, ha a Hasselblad team az X-Pan letisztult formavilágát digitalizálta volna, mondjuk max 2000 eurós áron és kapott volna bele egy Sony szenzort, simán lemosta volna az egész Leica M-es családot unokástul együtt. Csak hát, sok a ha és a volna…

hassel Mondjuk az is lehet, hogy a fejesek gondoltak rá, de gazdasági oldalról nézve meg nem biztos, hogy kifizetődő lett volna.

De vissza a Leicához. Az olvasottak után senki se gondolja azt, hogy  egy M-es kamera rossz befektetés lenne. Két dolog miatt sem az. 1. Saját tapasztalati tőkét szerezhetünk, bár az is igaz, hogy egy kicsit drágán, de ami biztos, és ez egészen biztos, egy Leica kamera mindig megtalálja a gazdáját. Szóval nem marad rajtunk, ha netán rájövünk, hogy mégsem a földkerekség legjobb fényképezőgépével volt dolgunk.

alle fundamentum Az egyik kedvenc felvételem, amit egy Leica R-3-nak köszönhetek. Az Alle bevásárlóközpont építésén ragadt bogár a főtéma.

6 thoughts on “A Leica sötét oldala avagy egy magánvélemény szilárd tényekre alapozva.

  1. Én egy M2-t használok és nagyon szeretem. Bár voltak vele kisebb gondok, de ez a kamera korából adódott. Digitális Leicakat biztosan távoltól elkerülöm. Az M8-al is sok gond van kezdve a gyenge infravörös szűrővel, az M9 pedig talán még rizikósabb. Egyik barátom is saját bőrén tapasztalta a szenzor korróziós problémát. Reméljük az új M jobban öregszik majd mint a korábi digitális modellek. Magam részéről maradok a filmes daraboknál.

  2. És ez becsülendő, nagyon is! Mármint az , hogy a mai napig filmet használsz. Erről jut eszembe… Sosem fog már kiderülni, hogy mi lett volna, ha a Leica vezérek készítenek egy tisztességes nemzetközi felmérést az analógosok körében és ha van rá piacképes igény, továbbfejlesztik a digit-analóg vázat.

    • A digitális üzleti modellel pár évente rá lehet sózni a népre egy teljesen új vázat ami a Leica esetén alap hangon 6000€ körül mozog. Ha ez moduláris, ne adj Isten filmmel is használható design lenne, akkor nyilván sokkal ritkábban tudnák ezt megtenni. Meg persze biztosan vannak technikai problémák is. de üzleti szempontból biztos nem csábító nekik, hogy ilyet csináljanak.

      Nekem a fő bajom a digitális távmérős, illetve manapság tükör-nélküli koncepcióval csak az a bajom, hogy elég nagyok az objektívek, főleg nagylátószög felé. A filmet nem érdekli, ha lapos szögben éri a fénysugár, de a szenzort igen.

      Leica-ra visszatérve, engem azért nagyon nem visel meg az árazásuk, mert teljesen kizárt, hogy nekem egy modern Leica szett beleférjen a költségvetésembe. De ezek a gépek már nem is munkaeszközök. Biztosan vannak olyan emberek akiknek egy ilyen tétel fel sem tűnik a hétvégi bevásárlólistán és ha berozsdál a szenzor, puff neki vesznek egy másikat. Nem hiszem, hogy bárki racionálisan meg tudná indokolni az áraikat.

      • Világos, de olyan jó lett volna nekünk és a Leica meg mondhatta volna, hogy “Mi mindent megteszünk azért, hogy a kisfilm tovább éljen.”

        Technikai kérdésekkel nagyon nem foglalkozom, oldják meg a mérnökök, ha gond van.

        A teljes igazságot sosem tudjuk meg, de legyenek már olyan kedvesek és azért a rengeteg pénzért igyekezzenek ár-érték arányban megfelelő terméket biztosítani. Bevallom töredelmesen, hogy volt egy pont, amikor úgy voltam vele, hogy eladom a komplett Canon felszerelésemet és beruházok egy digitális Leicára és egy fix 35 vagy 50-es obira, aztán szerencsére 1 nap után “kijózanodtam”.

Örülnék, ha leírnád a véleményed.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s