cím nélkül

Néhányan túráztunk a Börzsönyben, Abigél elöl, Zora utolsóként kísérte a társaságot, néha váltották egymást és olyankor Zora diktálta a tempót. Ha valaki lemaradt, mint pld. én, amikor megálltam fényképezni, többnyire Zora volt az, aki velem tartott. Nem kértem rá, ez nála természetes volt. Viszont, ha már messze jártak a többiek, jelezte, hogy ne pöcsöljek tovább, indulnunk kellene. Vettem az adást, pakoltam és már mentünk is a csapat után. Mindig ez volt, rendszeresen lecsekkolták az embereket, hogy mindenki megvan-e és mindegy, hogy ki maradt le, az egyik kutya levált rólunk és “visszaterelte” a csoporthoz a kószát. Amikor ránézek erre a képre, mindig az jut az eszembe, hogy Zora a 12 év alatt egyetlen alkalommal sem hagyott cserben, persze ez Abeszról is elmondható._MG_9718 

Örülnék, ha leírnád a véleményed.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s