Valamikor 2009 környékén elhatároztam, hogy készítek egy fotókönyves mappát, amibe azokat a képeket mentem el, melyeket már tisztességesen leutómunkáztam és úgymond nyomdakész állapotba hoztam. A nagy elhatározásból persze nem lett semmi, így ha szeretnék egy fotókönyvet készíttetni, mást sem csinálok 2 hétig, csak vágok, szaturálok, élesítek és a végén vibráló szemekkel, kicsivel napfelkelte előtt fekszem az ágyba, és még csak elégedett sem vagyok. Elalvás előtt még gondolkozom egy kicsit erről-arról. A múltkor pld. azon elmélkedtem, hogy a mai nagy fotósoknak van olyan mappájuk , ahová a publikálásra előkészített felvételeiket redszerezik? Naná, biztos, hogy van! De vajon olyan mappát is találnánk a gépükön, amit csak haláluk után nézhetnénk meg, olyat, amilyennek láttatni akarják magukat és a képeiket? Ha egy nagy fényképészünk itt hagy minket, találunk majd a végrendeletében egy olyan cikkelyt, melyben meghatározza, hogy melyik “mappából” lehet majd halála után publikálni? Na csak azért kérdezem, mert szerintem nem túl gyakran egyezik meg a raw kép a később publikált jpg fotóval, szerintem.
u.i.: Ha nekem lenne egy ilyen mappám, ez a fotó biztos, hogy benne lenne.
Egyébként a cikket olvasva az jutott eszembe, hogy az elmúlt 7 évben készült digitális fotóimból kéne egy nagy válogatás készíteni, és kinyomtatni a legjobbaknak ítélt darabokat a/4 méretben. Kíváncsi lennék, mennyi vállalható kép jönne össze – elég kritikus vagyok.
Hát igen, a fotográfusoknak ezért (is) nehéz az életük, hiszen a pontos expo mellett a témára és nem mellékesen a kompozícióra is ügyelni kell. Engem meg “csak” a téma és a kompozíció foglalkoztat, a többit rábízom arra a rohadt drága technikára.
A múltkor pld. azon elmélkedtem, hogy a mai nagy fotósoknak van olyan mappájuk , ahová a publikálásra előkészített felvételeiket redszerezik? Naná, biztos, hogy van! De vajon olyan mappát is találnánk a gépükön, amit csak haláluk után nézhetnénk meg, olyat, amilyennek láttatni akarják magukat és a képeiket? Ha egy nagy fényképészünk itt hagy minket, találunk majd a végrendeletében egy olyan cikkelyt, melyben meghatározza, hogy melyik “mappából” lehet majd halála után publikálni? Na csak azért kérdezem, mert szerintem nem túl gyakran egyezik meg a raw kép a később publikált jpg fotóval, szerintem.
gyanús, hogy te is az agyalós fényképkészítők táborába tartozol. Vagy abba, aki nem titkolja a gondolatait, és megosztja?
A fotó nagyon tetszik.
Az agyalós alatt mit értesz pontosan Misi?
Ez az egyik kedvenc képem… Köszi!
Hogy vannak témák, amik jobban foglalkoztatnak, többet gondolkodsz például a fotográfia elméleti kérdéseiről, nem csak a gombot nyomod.
Tulajdonképpen mindig nagyon megfontolt vagyok, mielőtt megnyomom a gombot. Szerencsére ezt átmentettem még az analógos időkből.
Egyébként a cikket olvasva az jutott eszembe, hogy az elmúlt 7 évben készült digitális fotóimból kéne egy nagy válogatás készíteni, és kinyomtatni a legjobbaknak ítélt darabokat a/4 méretben. Kíváncsi lennék, mennyi vállalható kép jönne össze – elég kritikus vagyok.
Hát igen, a fotográfusoknak ezért (is) nehéz az életük, hiszen a pontos expo mellett a témára és nem mellékesen a kompozícióra is ügyelni kell. Engem meg “csak” a téma és a kompozíció foglalkoztat, a többit rábízom arra a rohadt drága technikára.